Pánczél Zsolt Az emberiség jövője – a Biblia fényében A Jelenések Könyve magyarázata VIII. rész: Az USA és az új világrend jövője.

Pánczél Zsolt

Az emberiség jövője – a Biblia fényében

A Jelenések Könyve magyarázata

         VIII. rész: Az USA és az új világrend jövője.

KÉZIRAT

                                  (Kivonat)

© Pánczél Zsolt 

Minden jog fenntartva.

Bármilyen másolás , sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a csak a szerző előzetes írásbeli hozzájárulása esetén lehetséges.

Tárnok, 2019. április 23.

  • A „visszatartó erők” és a világbirodalom fejének „halálos kard sebe”
  • Lincoln elnök versus Wilson és Carter elnökök
  • Nyugat-Európa Izráel-ellenessége és keresztény-ellenessége     
  • Mit tehetnek az Istenfélő keresztények a jelenlegi történelmi helyzetben?  A közbenjárás szolgálata és Isten igéjének a kihirdetése      
  • Szanhérib asszír király veresége Ézsaiás próféciájának megfelelően. Ezékiás király közbenjárása és katonai győzelme.
  • Az El-Alameini csata – és a közbenjáró imádság meghallgatása            
  • Az 1987-es Magyarországi szellemi fordulat, és Zakariás Könyve 8. fejezetének ígéretei és beteljesedett próféciái 
  • Kegyelem, megváltás és bűnbocsánat ígérete és a hazaszeretet.
  • Befejezés – „Ama fényes hajnalcsillag”
  • „Pogányok, akik megtartatnak” – nemzetek az örökkévalóságban is

10.) A „visszatartó erők” és a világbirodalom fejének „halálos kard sebe”

…..  A világbirodalmi erők számára további jelentős visszatartó erőt jelentett a Bibliát jól ismerő keresztény amerikai elnököknek az országukért történő közbenjárásra és hálaadásra való felhívása is. Mindenekelőtt George Washington és Abraham Lincoln elnököket lehet megemlíteni.   George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke elrendelte a Hálaadás Napját, Abraham Lincoln elnökpedig elrendelte a nemzeti bűnbánat, böjt és ima napját. George Washington, az Amerikai Egyesült Államok első elnöke a következő szavakkal rendelte el a Hálaadás Napját:

„Látva mindazon csapásokat, amelyek oly sok más nemzetet sújtanak, az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi helyzete sokkal több vigasztalódásra és megelégedésre ad okot, ebben a különleges helyzetben egész népünknek feladata, hogy buzgó hódolattal és hálával rójuk le hatalmas tartozásunkat a Mindenható Istennek, és kérjük az Ő további áldásait, amelyeket már eddig is megtapasztaltunk. Ezekkel az érzésekkel mélyen átitatva én, George Washington, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, javaslom minden vallási közösségnek, felekezetnek és mindenkinek, aki az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodik, hogy február hónap tizenkilencedik napját ünnepeljék meg, és legyen az a közös hálaadás és imádkozás napja. E napon gyűljenek össze és adjanak őszinte és szívből jövő hálát a Nemzetek Nagy Uralkodójának, amiért különös kegyelmével kitüntette népünket… Ugyanakkor alázatosan és buzgón kérjük ezen áldások jóságos Forrását, hogy továbbra is kegyelmesen árassza ránk áldásait, és kérjük, vésse mélyen a szívünkbe azt, hogy mindezekért egyedül Neki tartozunk őszinte hálával, tanítson bennünket ennek az óriási értéknek a méltó megbecsülésére, őrizzen meg bennünket a jólét miatti felfuvalkodottságtól, és attól, hogy ezeket az áldásokat kockára tegyük bármilyen hamissággal… …”(AzUSA Törvénykönyvének II. kötete, 5.sz. függelék)

Következzen Abraham Lincoln elnök kiáltványa:

„Az Amerikai Egyesült Államok elnökének proklamációja a nemzeti bűnbánat, böjt és ima napjáról

„Minthogy az Egyesült Államok Szenátusa felismerte, hogy a Mindenható Isten a Legfelsőbb Uralkodó, Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, és a nemzetek között, ezért határozati javaslatában felkérte az Elnököt, jelöljön ki egy napot a nemzeti imádkozás és bűnbánat napjául, minthogy minden nép és minden ember kötelessége, hogy elismerje Isten mindenek felett való hatalmát, és attól való függőségét, hogy megvallja bűneit és törvény-szegéseit alázatosan és bűnbánó szívvel, mégis abban a biztos hitben, hogy az őszinte bűnbánat kegyelemhez és megbocsátáshoz vezet, hogy mindenki megismerje a fenséges igazságot, amely tudtunkra adatott a Szent Írásokban (a Bibliában) és amelyet az egész történelem igazol, hogy csak azok a népek áldottak, akiknek az Istene az Úr.

Mivel tudjuk, hogy az Ő isteni törvénye szerint mind a nemzetek, mind pedig minden egyes ember megfenyítésnek és büntetésnek van alávetve ezen a világon, vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy a polgárháború eme szörnyű csapása, amely földünket sújtja, önhitt bűneink miatt kirótt büntetés rajtunk, abból a célból, hogy egész nemzetünk számára elhozza az oly igen szükségesmegújulás idejét? Mindeddig megkaptuk a menny legjobb adományait. Mindezen évek alatt békességben és bőségben éltünk. Növekedtünk lélekszámban, gazdagságban és hatalomban, ahogyan soha egyetlen más nép sem. De Istenről elfelejtkeztünk. Elfeledkeztünk arról a kegyelmes kézről, amely megőrzött bennünket békességben, és amely megsokasított, gazdaggá tett és megerősített minket. Hiú módon, szívünk álnokságában azt gondoltuk, hogy mindezen áldásokat valamiféle felsőbb bölcsességgel mi hoztuk létre saját kiválóságunkkal. A töretlen sikerektől megrészegülve önelégültségünkben már nem éreztük, hogy szükségünk van a megváltó és megtartó kegyelemre, és túlságosan büszkévé váltunk ahhoz, hogy imádkozzunk Istenhez, Aki teremtett minket. Szükséges azért, hogy megalázzuk magunkat annak hatalma előtt, Aki ellen vétkeztünk, megvalljuk nemzeti bűneinket, és imádkozzunk irgalomért és megbocsátásért.

Most azért a Szenátus kérelmével teljes egyetértésben és annak megfelelően ezen kiáltványban kijelölöm 1863 április havának 30. napját, hogy legyen az a nemzeti bűnbánat, böjtölés és imádkozás napja. Ezennel nyomatékosan kérem az egész nemzetünket, hogy ezen a napon mindenki tartózkodjon szokásos világi foglalkozásától, hogy gyűljön össze minden helyen nyilvános istentiszteletre és saját otthonába, tartsa szentnek ezt a napot az Úrnak adva, és szánja oda magát vallásos kötelességeinek az alázatos teljesítésére, amint az ünnepélyes alkalomhoz illik.

Ha pedig mindezt megcselekedtük, őszintén és igazságban, alázatosan nyugodjunk meg abban a reményben, amelyet az Istenről szóló tanítások táplálnak, hogy a magasságban meghallgattatik nemzetünk egységes kiáltása, Isten pedig áldással válaszol rá, nem kevésbé abban, hogy megbocsátja népünk bűneit, és helyreállítja jelenleg szétszakadt és szenvedő országunkat korábbi boldog állapotába, egységben és békességben.

A hitelesség bizonyítékául saját kezűleg aláírtam, és rányomtam az Egyesült Államok pecsétjét erre a levélre.       Készült Washingtonban, az Úrnak 1863-ik évében, március 30-án, és az Egyesült Államok függetlenségének 87-ik évében. Abraham Lincoln.

(Derek Prince: „A történelem formálása ima és böjt által” című könyve, 5.-6. oldal)

Tehát a reformáció és az Egyesült Államok Alkotmánya kétsúlyos„kard-sebet” ejtettek a világbirodalmi törekvéseken, és az amerikai elnökök nemzeti közbenjárási imádkozásra való felszólításai további visszatartó erőket jelentettek a világbirodalmi erőkkel és törekvéseikkel szemben.

21.)  Lincoln elnök versus Wilson és Carter elnökök                                    Wilson elnök becsületes és Istenben hívő, Bibliát olvasó és Istent tisztelő, jó szándékú keresztény volt. De intellektuális képességei és reális ítélőképessége nem érték el a kívánatos szintet.  Mint azt már korábban láttuk, 1913-ban az őt manipuláló szabadkőműves Mandel House ezredes elérte, hogy Wilson elnök az amerikai kongresszuson keresztül verekedje a Fed-törvényt. És ezután még három év kellett Wilson elnöknek arra, hogy rájöjjön: becsapták. De ez is kevés volt ahhoz, hogy ellenálljon a következő manipulálásnak: az USA 1918 évi hadbalépésének egy olyan európai imperialista háborúba, amelyhez az USA-nak eredetileg semmi köze nem volt. Kivéve a nagy hadi szállításokat, amelyeket az általa – illetve a nagy amerikai bankok által – nyújtott hadi kölcsönök alapján teljesített. Ez a hadba lépés az USA fegyveres lobbijának és a kölcsönt nyújtó amerikai nagybankoknak és a Fed-nek az érdeke volt, de nem az amerikai nemzeté.                                                     Abraham Lincoln már a hadi kölcsönök nyújtását és az ez alapján történő fegyver szállításokat sem engedte volna meg, az alapító atyák szellemében, akik óvták az USA-t az európai hatalmak intrikáiba és fegyveres konfliktusaiba való bele keveredéstől. Ezért erre a hadba lépésre Lincoln elnöksége alatt nem kerülhetett volna sor. Lincoln elnököt nem lehetett volna így manipulálni és megvezetni, ő az amerikai nép érdekét védte volna meg. Emellett nem asszisztált volna egy olyan imperialista békekötéshez sem, amelyik már a következő világháború csíráit is magában hordozta. És Lincoln elnököt nem lehetett volna úgy manipulálni, ahogyan David Rockefeller és Zbigniew Brzezinski felhasználta a céljaikhoz a becsületes, de naiv Jimmy Carter elnököt is. Tehát nem elegendő a jó szándék, az evangéliumi hit és a becsületesség. Lincoln elnök természetesen ugyanolyan becsületes és hívő, Bibliát olvasó és Istent tisztelő, jó szándékú keresztény volt, mint Wilson vagy Carter elnökök, de a józan ítélőképessége és éles elméjű gondolkodása messze föléjük, és a korának többi vezetője fölé is emelte, kevés hozzá hasonló intellektuális képességű amerikai elnök volt. Mit mondott Jézus ezzel kapcsolatban? „Íme elbocsátalak titeket az emberek közé, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak (éles-elméjűek), mint a kígyó,ésszelídek, mint a galambok.” (Máté 10:16)Pál apostol a következőt mondta: „Kicsoda érte fel az Úr értelmét, hogy meg-oktathatná Őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.”        (I.Kor.2:16)                                             „Az együgyű hisz minden dolognak, az eszes  pedig a maga járására vigyáz.” (Péld.14:15).      Mert a hit nem egyenlő a hiszékenységgel.

22.) Nyugat-Európa Izráel-ellenessége és keresztény-ellenessége          

22.1. Nyugat-Európa Izráel-ellenessége        :                                    A Nyugat-Európai politikai elit migráns-támogató politikájának meg lett az a következménye, hogy a milliós muszlim migráns tömeg egy részének, az antiszemitizmusra hajló iszlám fundamentalista migránsok tömegének az ellenséges viselkedése miatt Európa legnagyobb lélekszámú zsidó közössége – a mintegy hatszázezres közösség – amely Franciaországban él, elkezdte a kivándorlást Izráelbe. (Eddig körülbelül hatvanezren hagyták ott Franciaországot.) Mi lenne a világ zsidóságával, ha nem létezne Izráel állama?  És vajon Soros György miért támadja újra és újra Izráel államát?  Izráel állama, a zsidó nemzeti identitás látható képviselője és sok zsidó reménysége, a Közel-Kelet egyetlen demokráciája éppen úgy útjában áll a világbirodalmi törekvéseknek, mint a V4-ek nemzeti identitás tudata és a nemzeti szuverenitásukhoz való ragaszkodása.  Ezt mutatta meg 2016 decemberben Obama elnök és Hillary Clinton magatartása is, akik az Izráelt megbélyegző és elítélő ENSZ-határozatot nem vétózták meg, noha megtehették volna. Gyakorlatilag cserben hagyták a velük (elvileg) szövetséges államot. Harminc év után – 2017-ben – először jött újra Magyarországra Izráel miniszterelnöke, aki Budapesten találkozott a V4-ek kormányfőivel is. Ők ugyanis nem hajlandóak beállni abba a nyugat-európai sorba, amelyik újra és újra egyoldalúan elítéli Izráelt. (Többek között ezeknek az ítéleteknek az egyoldalúsága miatt sem.)          Volt valami diszkrét bája annak, hogy a magyar kormányfőt éppen Izráel miniszterelnöke és külügyminisztere védte meg az antiszemitizmus vádjától, éppen a migráns válsággal és a magyar határkerítés megvédésével kapcsolatban, illetve Soros György tevékenységének a kritizálásával kapcsolatban. (Ez persze legkevésbé sem jelentette a plakát-kampány dicséretét.)  A legharcosabb ultraliberálisok ezek után Benjamin Netanjahut is leantiszemitázták.          No comment…      

22.2. Nyugat-Európa keresztény ellenessége:                 Isten, család és haza – ezek Nyugat-Európában már kiűrült fogalmak. Közép-Kelet-Európában azonban még léteznek – élő tartalommal. Aki nemet mond a bibliai értelemben vett házasság intézményére és a gyerekek vállalására, az az életre és a jövőre mond nemet. Ez történt meg Európa nyugati felével. Elöregedő és fogyatkozó népesség, a népesség pótlása képzetlen, sokszor félig analfabéta migránsok tömegeivel, akiknek eszük ágában nincs a befogadó ország nyelvét megtanulni, a befogadó ország kultúráját és törvényeit tisztelni és a befogadó országban legálisan munkát vállalni. Persze ezt a folyamatot megelőzte a fogyasztói önzés, az, hogy csak a legprimitívebb és legalantasabb munkákra (takarítók, étteremben mosogatók, postai csomag készítők, rakodó munkások, raktári segédmunkások, stb.) vették fel a külföldről bevándorlókat a korábbi évtizedekben.A V4-ek országai azonban ragaszkodnak nemzeti és keresztény identitásukhoz és kultúrájukhoz, náluk például a házasság intézménye még mindig egy férfi és egy nő hűségen és szereteten alapuló szövetséges kapcsolata. (Ezt tartalmazza a magyar Alaptörvény is.) és a szlovák alaptörvény is. De természetesen ez a lengyelek és csehek és szlovákok számára is teljesen egyértelmű és elfogadott értelmezés.)  V4-ek nem fogják elfogadni Nyugat-Európa egyik nagy „vívmányát”: a meleg-házasságot.    A V4-ek – a nyugat-európai országokkal szemben – még áldásnak tekintika gyermek vállalást, és – kivételes, vagy speciális helyzetektől eltekintve – elkerülendőnek tartják az abortuszt, nem pedig „szabadságjognak”. „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjakBoldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.”  (127 zsoltár 3-6 vers)Feleségeda házad belsejében hasonlít a termő szőlőtőhöz, és mint a hajtások az olajfát, a gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lásd meg, ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli (tiszteli) az Urat. Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! És lásd meg fiaidnak fiait! Békesség legyen Izraelnek!”(128 zsoltár 3-6 vers)             A V4-ek országai tehátmég áldásnak tekintika gyermek vállalást. És éppen ezért esélyük is van a jelenlegi súlyos válság túlélésére és a győzelemre. Ezeket az értékeket a Biblia alapján az Istent tisztelő zsidók és az Istent tisztelő keresztények egyaránt magukénak vallják, támogatják és védelmezik. Hasonlóképpen a nemzeti identitás tudatot és a nemzeti szuverenitást is – a vallásszabadság és a nemzeti kisebbségi jogok biztosítása mellett. Ezek miatt is a háttérhatalom célpontjai az Istenfélő zsidók és az Istenfélő keresztények.

23.) Mit tehetnek az Istenfélő keresztények a jelenlegi történelmi helyzetben?  A közbenjárás szolgálata és Isten igéjének a kihirdetés            

“Ha megalázza magát az én népem, amelyet én nevemmel neveztek el, ha imádkoznak, és ha keresik az én arcomat (jelenlétemet), és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat  (megszabadítom az ő földjüket).” (II Krónika 7:14)

„Arra kérlek azért mindenek előtt, hogy tartsatok könyörgéseket és imádságokat minden emberért, királyokért és minden vezető pozícióban levő személyért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk, teljes Istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő (szabadító és gyógyító) Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, az igazság ismeretére eljusson.” (I.Tim. 2:1-4)

„Legyenek telve a tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak, juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. Ökreink megrakodva legyenek, sem betörés, sem kirohanás, sem(kiáltozás) ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így megy a sora, boldog nép az, amelynek az Úr az Istene.”  (144 zsoltár 14-15 versek)

  • Szanherib asszír király csúfos vereségeÉzsaiás próféciájának megfelelően.Ezékiás király közbenjárása és katonai győzelme

Az akkori világ legerősebb és legfélelmetesebb hadserege, az asszír sereg Jeruzsálem alá vonult, ahol a főparancsnok trágár és gúnyolódó szavak kíséretében megadásra szólította fel a város védőit, közben folyamatosan gúnyolta és becsmérelte Izráel Istenét. Ezékiás király közbenjáró imával imádkozott és Ézsaiás próféta segítségét kérte, akinek Isten üzenetet adott: „Ülésedet, kimeneteledet és bejöveteledet tudom, és ismerem ellenem való haragodat. Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, amelyen jöttél! Ez legyen jelül néked, Ezékiás: ebben az évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt! Azért így szól az Úr Assziria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene. Az úton, amelyen jött, visszatér, de ebbe a városba be nem jön, azt mondja az Úr. És Én megoltalmazom ezt a várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!”Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer katonát, és amikor reggel az emberek felkeltek, íme azok mind a száznyolcvanötezren halottak voltak!  Elindult azért és ment és visszatért Szanhérib, az asszíriai király, és lakozott Ninivében. És az történt, hogy amikor imádkozottNisróknak, az ő istenének a templomában, a fiai: Adramélek és Saréser levágták őt karddal; és ezek Ararát földére menekülve, a fia, Esárhaddon uralkodott helyette.”  (Ézsaiás Könyve 37. fejezet)

Hirtelen pestis járvány tört ki – vagy a pestishez hasonló más halálos járvány – az asszír seregben, éppen mielőtt elkezdték volna Jeruzsálem ostromát, és a sereg nagy része egyetlen éjszaka alatt elpusztult. Jeruzsálemben pedig nem volt semmilyen járvány – miért nem? Semmilyen megbetegedés, semmilyen haláleset – miért nem? Mert az Úr, Izráel Istene válaszolt Ezékiás király közbenjáró imádságára, és megszabadította népét az ő szolgáján, Ézsaiás prófétán keresztül adott beszéde és ígérete szerint.

  • Az El-Alameini csata – és a közbenjáró imádság meghallgatása

„1941-től 1943-ig a brit hadseregnél szolgáltam Észak-Afrikában, mint egészségügyis katona. Alakulatom az 1. és a 7. Páncélos Hadosztályt szolgálta. Akkoriban a sivatagi brit hadseregben igen rossz közmorál uralkodott. Az alapvető probléma az volt, hogy az emberek nem bíztak meg a saját tisztjeikben. A tisztikar rendkívül önző, felelőtlen és fegyelmezetlen volt. Nem törődtek a rájuk bízott emberekkel, vagy azzal, hogy hogyan lehetne a háborút hatékonyan folytatni, csak a saját kényelműkkel törődtek. …. Leginkább a vízhiánytól szenvedtünk. Olyan kevés vizünk volt, hogy nagyon pontosan adagolták. Hadikulacsainkat csak másodnaponként töltötték meg, és ezt a vizet kellett beosztanunk mindenféle célra: mosásra, borotválkozásra, ivásra, főzésre, stb. Ugyanakkor a tisztek esténként több vizet használtak fel a whiskyjük hígítására, mint amennyit beosztottjaik együttesen kaptak. Mindennek az lett az eredménye, hogy a brit haderő történetének leghosszabb visszavonulására került sor. Több mint ezeregyszáz kilométeres szakaszon hátráltunk az ellenség elől, a Tripoli melletti Ei Agheila-tól a Kairótól 80 km-re fekvő El Alameinig. Itt aztán a brit hadsereg beásta magát a végső állásaiba. Ha El Alamein elesik, akkor nyitva áll az út a Tengelyhatalmak előtt, hogy Egyiptomot elfoglalják, és lezárják a Szuezi csatornát, és bevonuljanak Palesztinába. Ha ez megtörténik, akkor a Palesztinában élő zsidó közösség ugyanannak a bánásmódnak lett volna kitéve, mint Európa náci uralom alatt levő területein.

Körülbelül 18 hónappal korábban Angliában egy katonai barakkban igen drámai és hatalmas kijelentést kaptam Krisztusról. Személyesen tapasztaltam meg Isten hatalmának a valóságát. A sivatagban nem volt gyülekezet vagy lelkész, akitől tanácsot kérhettem volna. Egyedül Isten két alapvető, mégis hatalmas forrására hagyatkozhattam, amelyet minden keresztény számára elérhetővé tett: a Bibliára és a Szent Lélekre (Szent Szellemre). Hamar megértettem, hogy az Újtestamentum mércéje szerint a böjtölés a keresztény tanítványság természetes velejárója. Az egész időszak alatt, amíg a sivatagban szolgáltam, minden szerdát böjtölésre és imádkozásra szántam.  A hosszú és demoralizáló visszavonulás alatt Isten a szívemre helyezte, hogy imádkozzak a hadseregünkért, és az egész Közel-Keleti helyzetért is. Bár nem tudtam elképzelni, hogyan tudna Isten megáldani egy ilyen méltatlan és használhatatlan vezetőséget. Valami olyan imádságot kerestem a szívemben, amit őszinte hittel tudnék elmondani, és amelyet alkalmazhatnék a helyzetünkre. Kis idő múlva úgy éreztem, a Szent Szellem a következő imádságot javasolja: „Uram, olyan vezetőket adjál nekünk, hogyha rajtuk keresztül nekünk adod a győzelmet, az a Te dicsőséged legyen.” Mindennap ezt imádkoztam. Hamarosan a Brit Kormány úgy határozott, hogy felmenti a tisztségéből a sivatagi hadsereg parancsnokát, és mást nevez ki. W.H.E.”Géppuskás” Gott generális t választották, de útban Kairó felé a németek lelőtték a repülőgépét, és ő is meghalt. Ebben a kritikus helyzetben a Brit Hadsereg főparancsnok nélkül maradt. A miniszterelnök Winston Churchill, nagyrészt saját belátása szerint cselekedett, amikor egy többnyire ismeretlen tisztet, Bernard L. Montgomeryt nevezte ki, akit sürgősen Afrikába küldött. Montgomery egy hívő anglikán püspök fia volt. Kétségkívül olyan ember volt, aki megfelelt Istennek a vezetőkkel kapcsolatos két alapvető követelményének: igazságos volt, és Istent tisztelő(Istenfélő), ezen kívül rendkívül fegyelmezettis. Két hónap alatt megfegyelmezte és rendbeszedte a tisztikarát (sokakat leváltott), és így helyreállította az embereknek a vezetőik iránti bizalmát is.

Ezután került sor a döntő csatára El Alamein-nél. Ez volt a szövetségesek első jelentős győzelme a háború során. Felszabadult a fenyegetés alól Egyiptom és a Szuezi csatorna és Palesztína is, és az egész háború sorsa megfordult a szövetsége-sek javára. Kétségtelenül az El Alameini csata volt az észak-afrikai háború fordulópontja.  Két vagy három nappal a csata után a sivatagban egy teherautó platóján ültem kis hordozható rádiót hallgatva néhány kilométerrel az előrenyomuló szövetséges hadsereg arcvonala mögött. Egy riporter beszámolt arról, hogy mi történt a csata előestéjén, Montgomery főhadiszállásán. Visszaemlékezett arra, hogy hogyan hívta közös imádságra Montgomery a tisztjeit, mondván: „Kérjük az Urat, aki hatalmas a csatában, hogy adja nekünk a győzelmet!” Ahogyan meghallottam ezeket a szavakat a rádióban, Isten nagyon világosan szólt hozzám: „Ez a válasz az imáidra.” Ez az eset is bizonyítja, mennyire igaz, amit a 75. zsoltár 6-7 verse mond a felmagasztalásról. A Brit Kormány Lord Gottot választotta főparancsnoknak, de Isten félretette őt, és Montgomeryt emelte fel, akit Ő választott. Azért tette ezt, hogy megdicsőítse az ő Nevét, és válaszoljon egy imára, amelyet Ő maga inspirált bennem a Szent Szellem által. Ezzel a közbelépésével Isten egyúttal megmentette a Palesztínában élő zsidókat is a német hadseregtől.

Hiszem, hogy az az imádság, amit Isten akkor nekem adott, más politikai és katonai helyzetekre is alkalmazható: „Uram, kérlek olyan vezetőket adj nekünk, hogyha rajtuk keresztül nekünk adod a győzelmet, az a Te dicsőséged legyen.”

(Derek Prince: „A történelem formálása ima és böjt által”; 45-47.oldal)

Most pedig lássuk Montgomery tábornagy és hadsereg főparancsnok saját írását az „Emlékiratai”-ból: „A következő üzenetet intéztem a 8. hadsereg katonáihoz: ….. Az El Alameini ütközet kezdete előtt üzenetet intéztem hozzátok, amelyben ezt mondtam: Imádkozzunk, hogy a „háború mindenható Istene adjon győzelmet nekünk. Isten megadta a győzelmet,és tudom, hogy egyetértetek velem, amikor azt mondom, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy köszönetet mondjunk Neki a nagy kegyelméért. …” (B.L.Montgomery: „Emlékirataim”; 126. oldal)

23.4) Az 1987-es Magyarországi fordulat, és Zakariás Könyve 8. fejezetének

ígéreteiés beteljesedett próféciái Magyarországra vonatkozóan

23.4.1. Az 1987-es Magyarországi szellemi fordulat

1987tavaszán Budapestre érkezett egy közbenjáró imádkozókból álló, 15-20 fős „nemzetközi” keresztény csapat, amely hét Európai országot látogatott sorban. Isten küldte őket kijelentés által Budapestre is, hogy itt a helyi keresztény vezetőkkel együtt imádkozzanak Magyarországért. A vendégek a világ minden tájáról érkeztek, közbenjárók, ima-harcosok és próféták, misszionáriusok és Biblia-tanítók is voltak közöttük. A hazai résztvevők a történelmi egyházakból és a további kisebb és nagyobb egyházakból és gyülekezetekből egyaránt jelen voltak, összesen körülbelül negyvenen, a vendégekkel együtt hatvan voltak. (Több akkor jelenlevő egyházi vezető ma is él még, többen pedig azóta már hazaköltöztek az Úrhoz.)

Az első napon a vendégek tanításait és bizonyságtételeit meghallgatva hamar kiderült, hogy a hazai kereszténység erősen megosztott. Sokféle törésvonal húzódott közöttük: katolikus-református ellentét, történelmi egyházak és „új típusú gyülekezetek”, karizmatikus és nem karizmatikus gyülekezetek közötti ellentétek, előítéletek, régi történelmi- és újabb sérelmek és vádaskodások választották el őket egymástól. A vendégek rámutattak, hogy amíg ezeket el nem távolítják az útból, nem remélhetnek javulást az ország helyzetében. Ez a jelenlevő magyar keresztények számára is teljesen világos lett. Eljutottak annak felismerésére, hogy a történelemben elkövetett bűnökért is bocsánatot kell kérni egymástól.

A második napon együtt böjtöltek, és el kezdtek egyenként bocsánatot kérni a saját közösségük nevében attól a jelenlévő személytől, aki a velük szembenálló csoportot (egyházat, nemzetet, stb.) képviselte. A „címzett” minden esetben megbocsájtott, majd az esetek többségében ő is bocsánatot kért a másik féltől, aki viszonozta a megbocsájtást. Ez a megbékélési folyamat a Szentírásnak megfelelően Jézus Krisztusnak engedelmeskedve történt, nem pedig előre megtervezett emberi akció által. Nehéz folyamat volt, és egy teljes napot vett igénybe, lelkileg és szellemileg is kifejezetten küzdelmes volt – különösen a büszkeség megtagadása és az egymás iránti alázat gyakorlása volt nehéz, beleértve az őszinte bűnbánat nyílt vállalását is. De az eredmény felemelő volt: zsidók és magyarok, katolikusok és reformátusok, magyarok és osztrákok, karizmatikus és nem karizmatikus hívők között valódi és őszinte megbékélés történt, és Krisztus Szelleme egyre erősebben volt érzékelhető az alkalmon. A harmadik napon, 1987. május 23-án volt a nyilvános záró alkalom, ahová további keresztény vendégek is eljöttek. Itt kihirdették az előző napon megtörtént megbékéléseket, és az egész összegyülekezett keresztény közösséget nagy öröm töltötte be. Több bátorító próféciát és aktuális igét is kaptak. A legerőteljesebbprófécia Ézsaiás 37:28-32 alapján arról szólt, hogy Isten megszabadítja  Magyarországot a szovjet katonai megszállástól Ézsaiás 37:29 szerint. A jelenlevők szinte elképedve hallgatták ezt az üzenetet, de imádkozó szívvel megvizsgálva hitelesnek találták azt – noha a beteljesedést akkor még teljesen elképzelhetetlennek tartották. De négy évvel később, 1991-ben a szovjet csapatok valóban kivonultak Magyarországról. A prófécia beteljesedett – csakúgy, mint az egy évvel korábban – szűkebb körben – kapott prófécia, a Zakariás 8:7 ígérete is. Két évvel ezután az ima- és közbenjáró konferencia után 1989-ben újratemették a kivégzett 1956-os vezetőket: Nagy Imrét és társait, és egy hónappal később meghalt Kádár János. A több hónapig tartó „Kerekasztal-tárgyalások” során pedig az 1949 óta hatalmon lévő kommunista párt (MSZMP) lemondott a „proletárdiktatúra” (értsd: a kommunista párt totalitárius rendszere) hatalom gyakorlásáról, és beleegyezett abba, hogy új politikai pártok alakulhassanak, majd 1990-ben szabad választásokat tartson az ország. A kommunista diktatúra évtizedei után végre szabadon választott magyar kormány alakult Antall József vezetésével, amely pontosan 3 évvel az 1987-es  ima-konferencia záró összejövetele után tette le az esküt a Parlamentben: 1990. május 23-án.  Antall József kezdeményezésére és bátorságának köszönhetően megszűnt a KGST és a Varsói Szerződés, majd 1991-ben a szovjet megszálló csapatok kivonultak Magyarországról. Isten kegyelmének tulajdonítható az is, hogy ezek a jelentős változások tárgyalásos úton, békésenzajlottak le – ellentétben például a Romániai eseményekkel. A következő nagy jelentőségű esemény II János Pál pápa Magyarországi látogatása volt, aki Debrecenben ugyanazt megtette, amit az 1987-es ima-konferencia katolikus egyházi vezető résztvevője: bocsánatot kért a negyvenkét gályarabságra ítélt református és evangélikus prédikátor miatt a Római Egyház nevében. Ez páratlan és nagy jelentőségű esemény volt, és jól mutatta II János Pál krisztusi jellemét is. A következő jelentős esemény 1996-ban történt, amikor Nemeskürty István személyes közvetítésével megszületett az a szövetség, amely mind a mai napig meghatározza Magyarország pályafutásának a legfontosabb irányát, amely külső szemmel nézve a FIDESZ és a KDNP közötti politikai szövetséget jelenti, de belső tartalma alapján a Jézusi tanítás szerinti katolikus-református megbékélést tartalmazza, amely Orbán Viktor és Semlyén Zsolt közötti barátság-ban és együttműködésben vált kézzelfoghatóvá.

Ez a két vezető politikus nemcsak az említett két pártot vezeti és a közöttük lévő politikai egységet biztosítja, hanem szellemileg a magyar protestáns és katolikus keresztény hívőket is képviseli és összekapcsolja. Ez a katolikus-protestáns megbékélés Orbán Viktor családjában már korábban megszületett, mert Orbán Viktor református, a felesége, Lévai Anikó pedig katolikus, akik évtizedek óta hűségesen kitartanak egymás mellett, és nevelik öt gyermeküket. Mindketten hívő keresztény emberek, tisztelik a Bibliát és az Úr Jézus Krisztus személyét, és aktívan részt vesznek a saját egyházuk életében.  Nagy jelentőségű az is, hogy az új magyar Alkotmány, az Alaptörvény ezzel az idézettel kezdődik: „Isten áldd meg a magyart!” Az Alaptörvény emellett tartalmazza a házasság és a család Biblia szerinti definícióját is – amelyet a „modern liberális” politikai erők folyamatosan támadnak, de amelyet a Bibliát tisztelő keresztények támogatnak és Isten áldása is egyre inkább érzékelhető ezen a fontos területen, a pozitív demográfiai fordulat megalapozásában.

Az említett 1987-es ima-konferencián történt zsidó-magyar megbékélés is tovább folytatódott, jóval magasabb szinten,és nemzeti szinten is jó gyümölcsöket hozott. Az azóta eltelt 30 évet a magyarországi zsidó közösség és Izráel állam oldaláról nézve megállapítható, hogy a magyarsággal való viszonyuk sokat javult, Izráel államával és annak miniszterelnökével pedig kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a magyar kormány és annak feje. Ezt bizonyítja az is, hogy harminc év után először látogatott Magyarországra Izráel miniszterelnöke 2016-ban. A magyar kormány zéró toleranciát gyakorol az antiszemitizmussal szemben, és a magyarországi zsidóság biztonságban élhet Budapesten – ellentétben például Berlinnel, Brüsszellel vagy Párizzsal.

Külön fejezet a határon túli magyarok állampolgárságának és szavazati jogának visszaadása, amely szintén fontos része a nemzeti megbékélés folyamatának.

A Trianoni Békeszerződés aláírását követően több millió magyar egyik napról a másikra idegen és ellenséges indulatú országban találta magát, ahol még az anyanyelvét sem használhatta és használhatja szabadon. Évtizedeken keresztül az anyaország sem támogatta őket, magukra hagyta őket a kisebbségi sorsban. Azonban száz év óta először a mostani kormány működése során – 2010-2018 között – történt ezen a téren igazán jelentős és pozitív változás, amikor több mint egy millió külhoni magyar nemzettársunk kapta vissza magyar állampolgárságát, amelyet Trianonban jogtalanul elvettek az őseiktől. Mind az ő számukra, mind a határokon belülieknek óriási jelentőségű és történelmi sebeket gyógyító lépés volt ez. Ez egy újabb dimenzióját jelentette a történelmi megbékélés gyógyító folyamának.

Ez a fejlemény ott kapcsolódik a már korábban részletezett szellemi előzményekhez, hogy ez a lépés is alapvetően Orbán Viktor és Semlyén Zsolt szövetségéből származott. Együtt határozták el ezt a lépést, és a miniszterelnök helyettest (aki maga is Erdélyből származik) a miniszterelnök kérte fel, hogy szervezze meg a határon túli magyarok „visszahonosítását”, amely feladatot ő kiválóan meg is oldott. Lényeges javulás indult meg Magyarország és több szomszédos ország között is, különösen a V4 országok szoros együttműködésében.

Az elmúlt nyolc évben olyan kormánya volt és van Magyarországnak, amely visszaadta a magyarságnak az önbecsülését, a több évszázados elnyomások és megaláztatások után. Most végre nyíltan vállalhatjuk, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Nem vagyunk feljebb valóak sem, de alábbvalóak sem – egyenrangú nemzet vagyunk az egyenrangú nemzetek kölcsönösen előnyös együttműködésében – ez is a történelmi gyógyulás folyamatához tartozik. 

23.4.2. Zakariás Könyve 8. fejezetének ígéretei

Az 1987-es tágabb-körű közbenjáró ima alkalmat megelőzte 1986-ban egy szűkebb keresztény körben kapott és ott megosztott prófécia, a Zakariás 8. fejezetének az aktualizált üzenete. (Ezt a próféciát részletesen tartalmazza a JKMr-7 18.) pontja.)Itt most csak a Zakariás 8:7 üzenetét emelem ki.

„Ezt mondja a Seregek Ura: Én megszabadítom az én népemet a napkelet földjétől, és a napnyugat földjétől. Hazahozom őket – a külföldre vándorolt magyarokat – és Magyarországon laknak, és én Istene leszek ennek a népnek, és ők az én népem lesznek, valósággal és igazán. … És bár átkozottak voltatok a szomszéd népek közt, ti magyarok, én megsegítelek titeket, és áldottak lesztek. Ne féljetek, legyetek erősek! … Ezeket tegyétek: mondjatok igazat egymásnak. Hozzatok igaz és békét szerző ítéleteket a kapuitokban. Ne tervezzetek egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mert mindezeket gyűlölöm – ezt mondja az Úr. … Eljönnek még a szomszéd népek, és a szomszéd városok lakói, ezt mondva: Menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek! Nagy népek és erős nemzetek jönnek még Magyarországra, hogy a Seregek Urához folyamodjanak, és az Úrhoz könyörögjenek. Azt mondja a Seregek Ura: azokban a napokban tízen is megragadnak a mindenféle nyelvű népek közül egy magyar embert a ruhája szegélyénél fogva, és ezt mondják: Hagy tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”

1986-ban – amikor ez a prófécia, azaz az Isten Igéjének az aktuális üzenete – elhangzott, az egész hihetetlennek tűnt. Hihetetlennek tűnt az „Én megszabadítom az én népemet a napkelet földjétől” ígéret,amely egyértelműen a szovjet katonai megszállásra vonatkozott. Hihetetlennek tűnt, hogy a szovjet katonai csapatok valaha is elhagyják Magyarország területét.   A próféciát a jelenlevő keresztény testvérek a Szent Lélek által megvizsgálták, és hitelesnek találták, mégha a tartalmán nagyon meg is voltak lepődve.És öt évvel később a prófécia valóban beteljesedett, és mégis beteljesedett a „kelettől való megszabadítás”, amikor 1991-ben a szovjet katonai csapatok valóban elhagyták Magyarország területét.A „nyugattól való megszabadítás” viszont még nem történt meg, és ennek a tartalmát egyértelműen pontosítani kell.

Az Európai Unió elődjét, a Közös Piacot (EGK) Istent tisztelő keresztény-demokrata politikusok alapították meg, és ez a szervezet gazdasági siker-történetnek bizonyult. (A „hatak, majd később a „kilencek”, még később a „tizenkettek” sikeres gazdasági közösségként működtek, egyenrangú felek önkéntes szövetségeként.) Konrad Adenauer és Robert Schuman Európát egyenrangú nemzetek szövetségének képzelte el, és ugyanezt gondolta Charles De Gaulle és Ludwig Erhard is. Az EGK-nak az 1990-es években az Európai Unióra történő alakítása során azonban centrum-periféria viszony jött létre, a Mac Dougall-jelentést elfektették és elfelejtették, nem vitték át a gyakorlatba.  Az egyenrangú nemzetek szövetségének az eszméje egyre inkább a süllyesztőbe került. Az eurót, illetve az euro-zónát súlyos belső feszültségekkel teljes pénzügyi rendszerként hozták létre, amelynek a legnagyobb vesztese eddig Görögország volt, de a pénzügyi és gazdasági válság szélén táncol már több éve Spanyolország, Portugália és Olaszország is. Az eurónak a legnagyobb nyertese Németország és Hollandia, az erős exportőr országok. Ebben a rendszerben nincsen meg a kiegyenlítődés és a felzárkózás lehetősége. Ezt a válságot tetézte később a demográfiai válság és a migráns válság Nyugat-Európa országaiban.

Ők ezt a válságot „teríteni akarják” Közép-Kelet Európa országaira is, amelyből a V4-ek országai a legnagyobb tisztelettel nem kérnek. És nem kérnek a zsidó-keresztény szellemi gyökerek megtagadásából és az alapvető Bibliai értékek megvetéséből és visszautasításából sem.Mikor David Cameron brit miniszterelnök azt találta mondani, hogy nem kell szégyellni azt kimondani, hogy keresztény kultúrával rendelkező ország vagyunk, rögtön hatalmas felzúdulás és tiltakozás támadt Angliában. Vezető értelmiségiek és közvélemény-formálók, vezető média szakemberek írták meg nyílt levelükben, hogy szerintük Anglia már nem keresztény ország. Hanem modern progresszív baloldali liberális ország, amelyik már túl tette magát a kereszténységen. Ez rövidesen annyiban igazzá is vált, hogy London fehér népessége 50% körüli szintre csökkent, és London főpolgármestere egy pakisztáni muszlim személy lett, akinek természetesen az angol keresztény kultúra nem jelent semmit sem. Csak a multikultúrális sokszínűség jelent valamit, mert az jelenti a történelmi progressziót. Michael Roth, Európáért felelős német külügyi államtitkár szerint „a vallások, a kultúrák és az etnikumok sokszínűsége ugyan olykor megerőltető, de gazdagít és megerősít”.  Azonban kiderült, hogy az ő értelmezésében mit is jelent ez a „gazdagodás”: ez szerinte csak az iszlámra vonatkozik, a kereszténység megítélése viszont szerinte egyértelműen negatív. Egy újságíró megkérdezte M. Rothot, vajon a Németországhoz tartozó iszlámnak részei-e a gyűlöletprédikátorok is. Az államtitkár úr válasza az volt: „azok az iszlám gyűlölet-prédikátorok éppen olyan kevéssé tartoznak Európához, mint a keresztény evangéliumi fundamentalizmus”. Tehát a keresztény evangéliumi fundamentalizmus, a protestáns és neoprotestáns mozgalmak, illetve a katolikus tanítványsági, vagy a karizmatikus katolikus mozgalmak egyenlőek a gyűlölet beszéddel és a terror akciókra való bujtogatásokkal! És ezt Németország kormányának egyik felelős minisztere mondta 2018 márciusban!

Egész Európát gyászba borító terrorakciókat a keresztény evangéliumi fundamentalisták egyetlen egyszer sem követtek el,viszont a muszlim gyűlöletprédikátorok által ösztönzött terrorcselekmények és merénylet-kísérletek szinte mindennaposak Európa nyugati országaiban. Az elmúlt két és fél év alatt 28 migránsok által elkövetett terrortámadás történt az EU-ban, és mindegyik terror- támadás minimum 4-5 halottal járt, de volt, amikor az áldozatok száma elérte a  nyolcvanat, vagy meghaladta a százat is. Csak Franciaországban megközelítőleg 12 ezer veszélyes iszlám radikális személyt tartanak nyilván – de ennyi embert már lehetetlen folyamatosan megfigyelni, és egy esetleges terrorakciójukat időben közbelépve megakadályozni. (Lásd MTI 2018 március 24-i jelentését.)

A legfrissebb példa a „keresztény fundamentalizmusra”:                                            „Holnap nemzeti gyásszertartással búcsúzik Franciaország a március 13-án iszlamista terrortámadásbanmeghalt Arnaud Beltrame csendőrtiszttől. A posztumusz ezredessé előléptetett tisztet Emmanuel Macron államfő búcsúztatja, és az egész ország napok óta Beltram hősiességéről és önfeláldozásáról beszél.  A nagy szavak használata teljesen indokolt. Beltrame ugyanis feláldozta magát, hogy másokat mentsen meg. Önként jelentkezett túsznak, és a dél-franciaországi kisváros szupermarketjében tomboló muszlim terrorista el is engedte az áldozatait (utolsóként egy negyven éves pénztárosnőt) Beltramért cserébe.                             

A csendőr nem élte túl a drámát: a terrorista többször meglőtte, majd megpróbálta elvágni a torkát – az iszlamistával ekkor végeztek a szuper-marketet megrohamozó különleges erők. A többszörösen kitüntetett, korábban ejtőernyősként és az elnöki palota biztonsági csapatában is szolgált csendőrtisztet kórházba szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Az utolsó kenetet még feladhatta neki Jean-Baptiste atya, aki júniusban adta volna össze menyasszonyával. A hős katonára emlékező vallomásában a katolikus lelkész János apostol szavait idézte: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”

Özvegye, Marielle pedig azt nyilatkozta a hazája védelmére felesküdött csendőrről: „Arnaud áldozatát nem érthetjük meg, ha elválasztjuk a személyes hitétől.” Azt is hozzátette: „Különleges reménységgel várom a húsvétot, hogy vele együtt ünnepelhessek.” A szekuláris Franciaország pedig megrendülten áll a mai cinikus, nihilista, önmegvalósító környezetben felfoghatatlan bátorság előtt. Alighanem sokak érzését összefoglalta az ismert jobboldali publicista Eric Zemmour, amikor azt mondta: „Beltrame keresztény volt egy kereszténység nélküli világban és régivágású hazafi.” (Lásd „Hívő katolikus volt a meggyilkolt csendőr ezredes” című cikket, Heti Válasz 2018. március 27.)                                                                          Tehát, csak hogy egészen világos legyen, és akár még Michael Roth úr is teljesen megértse: ez a keresztény fundamentalizmus – a Bárány Jézus Krisztus követése az erőszak-mentesség és az önfeláldozó szeretet útján. És ez gyökeres ellentéte az iszlám fundamentalizmusnak!Újra érdemes leszögezni: a muszlimok túlnyomó többsége nem akar radikális fundamentalista lenni, hanem békés életre vágyik. Nem azzal van a gond, hogy az iszlám radikális fundamentalisták többséget alkotnának, és így az iszlám társadalom többsége az erőszakot rendszeresen alkalmazók pártján állna. A probléma egyrészt abban áll, hogy a békés többség képtelen megfékezni az erőszakos és radikális kisebbséget.

Másrészt az a probléma, hogy egy több éven keresztül békés életet élő muszlim bármikorhirtelen,vagy akár egy hosszabb folyamat eredményekéntis radikalizálódhat – például egy gyűlölet-prédikátor hatására, vagy egy iszlám radikális internetes web-oldal propagandájának a hatására -, és ez ellen a társadalomnak és a befogadó államnak egyszerűen nincs ellenszere, de nem is törekszik megtalálni az ellenszert. (Pedig létezik ellenszer!) 

Az Európai Unió politikai vezetőinek a többsége a terrorizmust járulékos rossznak, az illegális migrációt viszont elősegítendő pozitív folyamatnak tartja. Ebben az értelemben elárulták saját állampolgáraik biztonsága megóvásának a feladatát. (A V4-ek esetében viszont más a helyzet, ott még létezik közbiztonság.)

„Függetlenül attól, hogy az evangéliumi keresztény egyházakat pozitív vagy negatív jelenségnek tartják, a terror-mentesség és az erőszakmentesség igen nagy különbséget jelent az iszlám fundamentalizmushoz képest! Emellett az iszlám – az Oszmán birodalom vallása sem – a történelemben soha nem volt része Európának, mégha ezt egyes német miniszterek másként gondolják is.  De végülis mit számítanak a tények, ha egyszer a politikai korrektséggel és az ultraliberalizmussal kerülnek szembe?”  (Sztankóczy András: „Bemutatjuk Orbán német bírálóját, aki a keresztény fundamentalizmustól óvná Európát”;, Heti Válasz 2018 március 21.)           Mindezek miatt, és a nemzeti szuverenitás megszüntetésére irányuló sorozatos próbálkozások és erőfeszítések miatt a V4-ek a végsőkig ellene állnak a Nyugat-Európai globalista elit birodalmi törekvéseinek.  Az Európai Egyesült Államok tagadása nem jelenti Európa tagadását, sőt inkább az EGK eredeti céljaihoz és az alapító atyák víziójához való visszatérést jelenti, az egyenrangú európai nemzetek önkéntes szövetségének a felelevenítését a centrum-periféria viszony helyett.

(Lásd még Schiffer András rövid megszólalását is ebben a témában: Dévényi István: „Nahát, Schiffer András!”, Heti Válasz 2016 június 24.)              A keresztényerőszak-mentes fundamentalizmust – amelynek példaképe a BárányJézus Krisztus – összemosni az erőszakot rendszeresen gyakorló iszlám fundamentalizmussal egészen elképesztőtudatlanságot és ferdítést jelent, és jól mutatja a Nyugat-Európai politikusok nagy részének a keresztény ellenességét ésszűklátókörűségét.  Ez az Európa az 1990-es évektől kezdődően már gyökeresen különbözik az Európai Gazdasági Közösséget (EGK-t) alapító atyák látásától és hitétől, erkölcsi meggyőződésétől, gazdasági szaktudásától és felkészültségétől.  Rober Schuman, az egykori francia kereszténydemokrata alapító atya a következőt mondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy pedig nem lesz Európa”.   „Nem véletlen, hogy az Európai Közösség megalapítói, Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide De Gasperi is hívő keresztények voltak. … Robert Schuman a még felépítendő Európai Közösségről szólva leszögezte, hogy az nem fog hasonlítani sem valamely birodalomhoz, sem a Szent Szövetséghez, hanem a nemzetek közötti kapcsolatokra kiterjedő demokratikus egyenjogúság alapján áll majd.”       (ERICH KUSSBACH:„Keresztény Európa és európai integráció; Keresztény Európa a múltban és jövőben”; Vigília 1997.04.01.)                                       Az EGK sikertörténet volt, egyenjogú nemzetek szövetségeként. Az Európai Unió viszont egy torz és válságokkal teli irányba fejlődött, ahol a „soft power eszközeivel” mindenáron létre akarják hozni az Európai Egyesült Államokat egy súlyos ellentétet hordozó centrum-periféria viszonnyal együtt, ahol már szó sincs egyenrangú nemzetekről és azok önkéntes szövetségéről (lásd Görögország esetét) És ez az, amelyet aV4-ek országai határozottan visszautasítanak.Ezért is van Magyar-országnak szüksége Isten szabadítására a „Nyugat hatalmából”. (Zakariás 8:7)

“Ha megalázza magát az én népem, amelyet én nevemmel neveztek el, ha imádkoznak, és ha keresik az én arcomat (jelenlétemet), és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és megszabadítom országukat.”(II Krónika 7:14). Istennek, a történelem Urának pedig van hatalma arra, hogy az Ő akarata szerint megfogalmazott, a Bibliával összhangban levő és hittel elmondott közbenjáró imádságokat meghallgassa, és a böjtben Őt kereső népe számára szabadítással válaszoljon.

24.) Kegyelem, megváltás és bűnbocsánat ígérete és a hazaszeretet.

Milyen történelem felé halad a világ? A sötétség is növekedik, de a világosság is.Szellemi konfrontációk felé halad a világ. A konfrontációk eszkalálódásának  és betetőződésének az irányába halad az emberiség története.

A Bibliában hivő keresztények küldetése a világosságnak a sugárzása és továbbadása ebben a világban, mert ez az isteni élet közvetítését is jelenti.  A Szent Lélek gyógyító erejét is jelenti.     „Őbenne volt az élet, és az élet világosság volt az emberek számára. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. … Az igazi világosság – aki mindenkit megvilágosít – már készen volt arra, hogy megjelenjen. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, Ő jött el a világba.   (János 1:4-9.)   

Igaz, hogy Jézus Krisztus elsősorban a zsidó nép Messiása, de másodsorban a nemzetek üdvözítője és királya is, aki a magyar nemzet bűneit is – és benne a mi bűneinket is – magára vette a kereszten. A történelemben elkövetett bűneinkre a Názáreti Jézus Krisztus keresztjénél van engesztelés és bűnbocsánat. Magyarország és Izráel között a legutóbbi négy-öt évben szövetséges kapcsolat jött létre, amelyet minden evangéliumi keresztény csak támogathat a Szentírás alapján. Az Istent és a Szentírást tisztelő zsidók és az Istent és a Szentírást tisztelő keresztények szellemi testvérek, akiknek a legfontosabb erkölcsi értékeik – mindenek előtt a Tíz Parancsolat, de az összes Ószövetségi Szentírás is – megegyeznek.

A nemzet szeretete, a hazaszeretetis hozzá tartozik a zsidó-keresztény szellemi gyökerekhez, azaz a Biblia alapértékeihez. Erre a legerőteljesebb példa éppen Izráel állama, amely hazát is és nemzetet is jelent a zsidóság számára – és amely egyfajta nemzeti újjászületést is eredményezett. De Isten szereti az Izráelen kívüli népeket is, és az üdvösségükről is gondoskodott:

„Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy szereti a nem zsidókat is. Most először történt meg, hogy Isten a nem zsidók közül is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek. A próféták üzenete is erről szól (Ámos próféta 9 fejezet 11-12 versek): „Azután majd visszatérek, és újjáépítem Dávid sátorát, amely összedőlt. Újra fölépítem azt a romokból, és helyreállítom, hogy az Izraelen kívüli népek is keressék az Urat, minden nem zsidó ember is, aki az én nevemet viseli. Így szól az Úr, aki meg is teszi mindazt, amit öröktől fogva elhatározott és megmondott.” (Ap.Csel.15:14-18)A magyar irodalom legkimagaslóbb szerzői közé tartozik Radnóti Miklós, Petőfi Sándorhoz és Arany Jánoshoz mérhető költő óriás. Az ő megrendítően őszinte  és gyönyörű vallomásával és költői remekművével lehet a legméltóbb módon ezt a tanulmányt befejezni.

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messze-ringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.”

(Radnóti Miklós: „Nem tudhatom…”)

„Nagy szárnyadat borítsd ránk, megváltó és üdvözítő Istenünk!”                     .                     „Hallgasd meg ó Isten, az én kiáltásomat, figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok Hozzád, mert a szívem elepedt. Vigyél el engem innen a kősziklára, ahova én nem jutok. Mert Te vagy az én menedékem, és erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a Te sátorodban mindörökké, hadd meneküljek a Te szárnyaid alá…” (61 zsoltár 1-5. versek). Nem a mi érdemünkért, hanem Jézus Krisztus érdeméért kérjük Istent, a történelem Urát és a mi mennyei Atyánkat, hogy adjon nekünk, a magyar népnek szabadítást, és mindezt azért, hogy magasztalhassuk az Ő kegyelmét és jóságát. Neki akarunk adni minden dicsőséget, és azt akarjuk, hogy az örömüzenet (evangélium) átjárja ezt a népet azért, hogy ezt követően más népek számára is áldássá válhasson. (Zak.8:13)

„Mert úgy szerette Isten a világot – és benne a magyar népet is – hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3:16)

25) Befejezés – „Ama fényes hajnalcsillag”

 „Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő; és a Szentlélektől, aki az Ő királyiszéke előtt van, és Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a Föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.” (Jelenések Könyve 1:4-6)

A hajnalcsillag egy világító csillag a sötét éjszakában. Az utolsó nagy fényforrás még a napfelkelte előtt.  A hajnalcsillagot meglátni a sötétségben annyit jelent, mint készen állva várni Jézus váratlan, meglepetésszerű visszajövetelét, mert „sem a napot, sem az órát nem tudjátok”, de akik készen állnak rá, azoknak egy boldog beteljesedést fog jelenteni, mert az Úr magához ragadja őket, a benne hívőket. Találkozni fognak vele és meglátják Őt. (I Thessz.4:15-18; és 5:1-6.)

Az Úr először csak a Benne hívők számára jön el, a világ számára láthatatlanul.  

De egy nemzedék váltásnyi idővel később, tehát mintegy harminc évvel később a világ számára is jól láthatóan jön vissza az Úr, és akkor minden szem meg fogja Őt látni. (Jel.1:7-8; és 19:11-16) De ez a látható visszajövetel csak az utolsó világbirodalom bukásakor, az antikrisztusi nagy nyomorúság időszaka után fog megtörténni.„És aki győz, annak adom a hajnalcsillagot.” (Jel.2:28)

Én vagyok ama fényes hajnali csillag, Dávid gyökere és új hajtása” (Jel.22:16)  Ez egy nagy erejű örömüzenetet jelent a jelen korunk számára, amikoris a világ súlyos katasztrófák felé tart, de a kegyelem korszaka még nem zárult le, és az utolsó nagy ébredés körvonalai is kezdenek kirajzolódni. Isten még utoljára mindenkinek felkínálja a kegyelmet ennek a korszaknak a végén.

„Az az Isten akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson.” (I Tim.2:2)      „Mert nem adatott más név, amely által üdvözülni lehetséges.” (Ap.Csel. 4:12)„Senki nem mehet az Atyához, csak Én általam. Mert Én vagyok az út, azigazság és az élet.” (János 14:6)

„Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én majd adok a szomjazónak az Élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, ő pedig az én gyermekem (fiam és lányom) lesz.” (Jel.21:6-7)           

„A Szent Lélek és a menyasszony így szól:”Jöjj!”                       

És  aki  csak  hallja, az  is mondja  ezt: ”Jöjj!”  Aki szomjazik, jöjjön!

És aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.    

Bizony jöjj el, Uram Jézus!

Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek.”  (Jel.22:17-21)

Függelék:

  • Saul Alinsky, Hillary Clinton és Barack Obama kapcsolata
  • Bill Johnson 10+1 pontja
  • Rick Joyner: „A nemzetek és a patrióták Isten tervében”
  • Szerző megjegyzése a „nemzetekről, akik megtartatnak”
  • Rick Joyner:  „A nemzetek és a patrióták Isten tervében”

„Amerikában is, de a világ más tájain is elszánt és forradalmian hazaszerető emberek támadnak és lépnek színre. Isten alkotta a nemzeteket, és Ő állapította meg a nemzetek határait is. (Ap.Csel.17:26-28.) Azt is mondta, hogy bárki, aki ezeket az ősi határokat le akarja bontani, ítélet alá fog esni. Azért, mert Isten meg akarja örizni a nemzetek identitását és sokféleségét. Mert Isten a sokféleség egységét teremti meg, és nem az uniformizált, a közösségi elvárásoknak megfelelni akaró ember-tömegek egységét, földi emberek által az egész világ számára előírt elvárások alapján. Isten egysége győzni fog és ez az egység érvényre fog jutni, és a patriótizmus is győzni fog az egész világon. Ezáltal a nemzeti örökség és a nemzetihagyományozás is megmaradnak, a nemzeti és kulturális identitás is épségben fennmaradnak, és a sokszínűség és sokféleség nagyszerű egysége lehetővé válik.”

  • Szerző megjegyzése a „pogányokról, akik megtartatnak” (Jel.21:23-27)

„A sokszínűség és sokféleség nagyszerű egysége lehetővé válik” – magának Istennek az egysége által. Aki minden egyes embert külön identitással teremtett, és ezért nincs két tökéletesen ugyanolyan ember. És Isten a nemzeteket is különböző identitással teremtette, és ezért nincs két tökéletesen ugyanolyan nemzet sem.  A személyes emberi karakterek és identitások és a nemzeti karakterek és identitások szintén fenn maradnak, még az örökkévalóságban istermészetesen nem a bűnökről és az óemberi indulatokról van szó, hanem a személyiségről és a személyiség megváltásáról és tiszteletéről, az emberi méltóságról. Amelyet a legnagyobb mértékben maga a Teremtő Isten tart tiszteletben.

„A mennyei Jeruzsálemet az Isten dicsősége világosítja meg, és a lámpása                  (a szövétneke) a Bárány, és a nemzetek(népek) az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket. Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz. A népek(nemzetek) odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. …. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a nemzetek (népek) gyógyítására szolgálnak.” (Jelenések Könyve 21:23-27; és 22:2).

Amit Károlyi „pogányoknak” fordít, „akik megtartatnak”, azok a nem zsidó népeket és nemzeteket jelentik, amelyek „bekerültek a Bárány élet-könyvébe”.

A három nagy entitás tehát az örökkévalóságban is fenn marad:

  • az Eklézsia (Egyház) – a Bárány Menyasszonya, a mennyei Jeruzsálem lakói
  • Izráel népe Izráel tizenkét törzsével együtt, és
  • a „pogányok, akik megtartatnak”, azaz azok a nem zsidó népek és nemzetek, amelyek „bekerültek a Bárány élet-könyvébe”, tehát üdvözültek.

Ezen a helyen nem akarok kitérni az örök ítélet kérdésére. A Jelenések Könyve tartalmazza az örök ítéletet és a második halált is, de az utolsó szava mégis a biztatásé és a reményé és a kegyelemé:

„A Szent Lélek és a menyasszony így szól:”Jöjj!”                       

És  aki  csak  hallja, az  is mondja  ezt: ”Jöjj!”   

Aki  szomjazik,  jöjjön!

És aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.    

Bizony jöjj el, Uram Jézus!

Legyen veletek az Úr Jézus kegyelme.”  (Jelenések Könyve 22:17-21)